Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Látod, Uram? Már megint! Már megint nem azt tettem, amit kellett volna. Megbántottam. Undok voltam. Nem láttalak benne téged. Ahogy kimondtam azokat az ostoba szavakat, már tudtam, hogy nem szabadna. Már akkor tudtam, hogy meg kellene állítanom magamat, de csak folytak a szavak, és bűnössé tettek.

Látod, Uram? Már megint engedetlen voltam. Mindig ugyanaz történik. Elbotlom apróságokon, utána pedig könyörgök bocsánatodért. Miért nem tudok jobb lenni? Miért? Tudtam, hogy mit kívánsz, mégsem azt tettem. Tisztában voltam vele, hogy ott és akkor vétkezem. Most pedig itt állok szégyenkezve színed előtt. A szemem sem merem felemelni, mert félek, hogy meglátom dühös arcodat. Agyonnyom a bűntudat, és rettegek, hogy nem fogsz megbocsátani. Mert ennyiszer nem lehet. Ennyiszer még te sem lehetsz elnéző velem. Hiszen összeszámolni sem tudom, hányszor és hányszor álltam már így előtted. Álltam? Dehogy! Térdeltem, feküdtem, vergődve fetrengtem a tehetetlenségtől.

Most is tudom, mit vársz tőlem. Várod, hogy tőle is bocsánatot kérjek. De ez egyedül nem megy. Én képtelen vagyok rá. Nézz rám. Látod, Uram, milyen nyomorult vagyok? Kérlek, adj erőt, hogy odaálljak elé. Adj elég akaratot, szavakat, hogy bocsánatot tudjak kérni. És kérlek, add, hogy megbocsásson, mert csak akkor tudok újra tükörbe nézni.

*

Köszönöm, Uram, hogy hozzád bármikor mehetek. Köszönöm, hogy nem lehetek olyan rossz helyzetben, hogy meg ne hallgatnál. Köszönöm, hogy mindig kíváncsi vagy rám, bármilyen bűnös is vagyok. Köszönöm, hogy megbocsátasz újra és újra. Lelkem újraéled a vergődésből, amikor érzi, hogy van bocsánat nálad. Ámen.