Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Forgalmas hely. Kicsi gyerek elengedi az anyukája kezét, és egy szempillantás alatt elkeveredik a tömegben. Egy darabig csak áll, és érdeklődéssel nézi a neki szemmagasságban lévő térdeket. Miután percek óta csak ijesztő zajt hall, meg fura idegen emberi hangokat, és nem fedez fel senki ismerőst, sírásra görbül a szája: „Hol van az anyukám?”

Számítok rá. Bármennyire is kétségbe vagyok esve, el sem tudom képzelni, hogy belátható időn belül ne jelenjen meg az ismerős arc – aggódó könnyekkel és boldog mosollyal. Belegondolni is ijesztő, hogy léteznek olyan embertársaink, akik még a legelemibb és legalapvetőbb biztonságot jelentő kapcsolataikra sem tekinthetnek úgy, mint végső és elveszíthetetlen reménységre. Hiszen az nem lehet! Ha élek és létezem, akkor kell legyen valaki, aki számontart engem. Másképp ez annyira észszerűtlen volna! Ilyen nem lehetséges. Vagy pont én lennék az egyetlen kivétel?

Nem. Jézusnál nincs árvább. Ő tényleg egyedül maradt. Nem simult bele saját kora vallásos társadalmába. Furának tartották. Fintorogtak a háta mögött. Érveket hoztak vele szemben azok, akik hivatottak voltak felismerni benne Isten cselekvését. Pedig csak jót tett mindenkivel. Ő valóban elszenvedte az árvaságot a kereszten, épp ezért biztathat minket azzal, hogy jön – értünk.

*

Nem vagy elveszett. Arcod, hangod, illatod mindig ismerős valakinek. Nem vagy árva. Édesanyád ölelését mindig érezheted. Apukád a legerősebb. Veled van, nem hagy el. Ha elengeded is a kezét, ő megtalál, bárhova sodorjon is a mostoha sorsod. Ha apád és anyád elhagyna is téged, az Úr nem felejt el. Jézus a testvéred és barátod. Ne félj, jönnek már érted a szeretteid, és hazavisznek. Ámen.