Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Az idén 175 éve született Guy de Maupassantnak Az ékszer című novellájában egy házaspár annyira szégyelli a szegénységét, hogy mindent elkövetnek azért, hogy ne látszódjon meg rajtuk. Egy báli meghívásra még egy nyakéket is kölcsönkér a feleség egy barátnőjétől, hogy magát megjátszva flancolhasson a külvilág előtt. Ám az ékszer eltűnik a mulatságban. Hogy nehogy lelepleződjenek, a pár vásárol egy ugyanolyat, és azt adják vissza tulajdonosának. Ezzel azonban két évtizedes adósságba süllyesztik magukat, amely minden álmukat és a jövőképüket darabokra tépi, elvégre a rájuk szakadt mélyszegénységben immár a hőn óhajtott gyermekáldásra sem vállalkoznak. A történet csattanójában végül kiderül, hogy a kapott és elveszített ékszer csak bizsu volt, ők bezzeg az értékes másolatát adták „vissza”, amivel az egész életük ráment arra, hogy az értéktelenséget törlesszék.

Mi is tudjuk szégyellni magunkat megannyi lényegtelen vagy nem is a saját dolgunk miatt, miközben nincs szégyenérzetünk igazán fontos dolgok elhanyagolása miatt. Koslatunk kincsek után, holott az igazi ott van a szívünkben: a minket megsegítő és megáldó evangélium képében. Törlesztgetjük lelki adósságainkat, pedig tudhatnánk, hogy Jézus már felvitte adóslevelünket a fára. Ne szégyelljük hát, hogy csak ennyink van, mert valójában ez a minden.

*

Uram! Adósságcsapdába vonódott a lelkem, pedig megajándékozottad vagyok. Adj olyan lutheri toronyélményt a szívembe, amelyben rájöhetek végre e félresiklott létben, hogy a valódi kincs te vagy. Te, aki szégyenszemre keresztre kerültél, de sem ezt, sem pedig minket soha nem szégyelltél. Előtted tényleg volna szégyenkeznivalónk, de te még ezt sem várod el, egyszerűen csak megmutatod, mi a helyes látásmód, szemlélés és értékfelismerés. Ámen.