Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Nátánaél története mindig is nagyon titokzatos volt számomra. Miért kezd el ez az ember egyik pillanatról a másikra hinni? Mikor Fülöp először elhívja őt, hogy ismerje meg Jézust, még szkeptikusan azt kérdezi: „Származhat-e valami jó Názáretből?” (Jn 1,46a) Nem igazán hiszi, hogy bárki is tudna neki újat mutatni. Majd a Jézussal való első találkozás végére mégis kimondja a fent olvasható hitvallást. Mi történt a két mondat között? Mi ment végbe benne? Biztosan sok magyarázat van, számomra mégis az a legmegragadóbb, hogy Jézus látja őt. Nemcsak azt, hogy korábban a fügefa alatt volt – ez vajon miért fontos információ? –, hanem ismeretlenül is ismeri őt, tudja róla, hogy ő egy igaz izraelita, akiben nincsen álnokság.

Sokszor vágyunk rá, hogy bárcsak valaki szavak nélkül is értene minket, bárcsak látnák, hogy mi van bennünk, milyenek vagyunk igazából! De sokszor csalódunk az emberekben, mert félreértik szavainkat, félreismerik személyiségünket. Jézus azonban a valódi arcunkat látja, ismeri a valódi személyiségünket, és ennek felismerése valóban hitre tud juttatni minket.

Mivel Jézus felismerte Nátánaélben az igaz embert, ezért ő is felismeri Jézusban Isten Fiát, és úgy állnak egymással szemben, hogy bár csak akkor találkoztak először, mégis régi ismerősként kapcsolódnak egymáshoz.

*

Úr Jézus Krisztus, sokszor mi is szkeptikusak vagyunk, nem hisszük el, hogy képes lehetsz meglepni bennünket. Te azonban a szívünk mélyére tekintesz, látod vágyainkat, kétségbeesett próbálkozásainkat, hogy észrevegyenek minket. És te észre is veszel, ismersz, és ott szólítasz meg, ahol a legnagyobb szükségünk van rád. Add, hogy hitünk felváltsa kételkedésünket, és őszintén tudjuk vallani: te vagy az Isten Fia. Ámen.