Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Szókratész, a görög filozófus egyszer egy hatalmas hajót szemlélve azt a kérdést tette fel tanítványainak: Hány olyan dolog van az életedben, amelyre valójában nincs szükséged? Az enyémben rengeteg. Ahogyan idősödtem, úgy vett körül egyre több holmi. Ma már időt kell szánnom arra, hogy szelektáljak, nehogy túl sok gyűljön össze. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Nem árt tudatosítani magunkban, hogy eljön az idő, amikor a gyerekeink utoljára szelektálnak majd a dolgaink között. Annál is inkább fontos ezt felismernünk, mert életünkben mindig többre, jobbra vágyunk. És ezt nagyobb bevétellel, több munkával tudjuk elérni, és közben észre sem vesszük, hogy a több iránti vágy elhatalmasodik rajtunk, és már nem vagyunk elégedettek azzal, amink van. Már nem elég jó az autónk, a házunk, a munkánk, a házastársunk…

Automatikusan felteszem magamnak a kérdést: Csak így lehet élni? Mi fontos igazán? Hogyan maradhatok józan a fogyasztói őrülettel szemben? Mai igénk kifejezi, hogy az Istennel való helyreállított kapcsolat megadhatja azt a beteljesülést, amelyet az ember hiába keres a fogyasztói gondolkodásban. Sőt emlékeztet arra, hogy a legszükségesebbekkel is beérjük: a kapcsolatainkkal, és ne a javainkkal. Mindenekelőtt a Jézussal való kapcsolatunkkal. Semmivel megyünk hozzá, és nála mindent megtalálunk.

*

Uram, semmit nem hoztam magammal erre a világra születésemkor, és semmit sem fogok magammal vinni, amikor távozom. A javak, amelyekkel megajándékozol életutam során, csupán rendelkezésemre vannak bocsátva, amíg itt élek a földön. Nekem adod, hogy jobbá, szebbé, élhetőbbé és kényelmessé tedd az életemet. Köszönöm, hogy figyelmeztetsz: bankkártyám és javaim országodban semmit sem érnek. Mégis kérlek: áldd meg, amit nekem adsz, hogy dicsőségedet szolgálhassam vele. Ámen.