Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Amikor hatodéves voltam, egyszerre volt főállásom, és végeztem az egyetemet. Ősz végére nagyon elfáradtam, lelkiismeret-furdalásom volt, mert úgy éreztem, nem tudom olyan minőségben végezni a feladataimat, ahogyan Isten szeretné. Egy alkalommal, amikor szégyenkezve álltam meg Isten előtt, ezzel az egyszerű mondattal fordultam hozzá: „Pótolj ki, Istenem!” Bevallom, egy jó ideig ez lett a refrén az életemben.

Valami hasonló történt abban az időben is, amelyről a Krónikák második könyvében olvasunk. Ezékiás szétküldi követeit a törzsekhez, hogy hívják össze a népet, hogy megüljék a páska ünnepét. Semmi sem volt tökéletes: minden lehetett volna jobb. Az időzítés: nem tudták a szokott időben megtartani. A gyülekezet: csak kevesen hallgattak a hívó szóra. Az emberek: akik eljöttek, nem voltak törvény szerint tiszták. Ám akik ott voltak, lebontották az idegen istenek oltárait, és készek voltak az Úrhoz folyamodni. Ekkor Ezékiás azért imádkozott, hogy a jóságos Úr bocsássa meg a tökéletlenségét azoknak, akik ott vannak – azaz pótolja ki őket.

Testvérem, a lényeg az, hogy Istenhez folyamodj, közeledj hozzá. Mint a tékozló fiú: úgy, ahogy vagy. Tudod, a saját mércéd önmagaddal szemben néha magasabb, mint Istené. Csak tedd meg az első lépést felé, a többit kipótolja a jóságos Isten.

*

Jóságos Istenem! Tökéletes Isten, tökéletlen ember: micsoda páros vagyunk! Köszönöm, hogy kipótolsz. Veled és benned egész lehetek, még ha emberi mércével nem is tökéletes. Add, hogy semmi ne tudjon eltávolítani tőled, még saját erőtlenségem vagy alkalmatlanságérzetem se. Kereszted emlékeztessen, hogy így szeretsz engem, mint bűnös embert. Segíts ma egy lépéssel közelebb mennem hozzád. Ámen.