Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Nem tudjuk elviselni Isten láthatatlanságát. Már egészen kisgyermekkorunktól kezdve megpróbáljuk pótolni ezt a hiányt: képekkel, történetekkel, hangulatokkal, emberi vonásokkal ruházzuk fel őt, hogy valahogyan közelebb kerülhessünk hozzá. A hittanórákon ez az egyik legszebb pillanat: amikor a gyerekek, ha elég méltónak tartanak rá minket, megosztják velünk a saját elképzeléseiket Istenről. És ezek az elképzelések gyakran meglepően mélyek és érvényesek. A szokásos „szakállas öregúr” mellett találkoztam már Istennel mint felhővel, aki lehet szép és bárányos, de viharos és dühös is. Máskor virágként jelent meg, aki csendben nő, és finom az illata. Volt, hogy bogárként képzelték el, aki ott van a szobában, hallja az imákat, és megvéd a gonosz bogaraktól.

Ki merné azt mondani, hogy ezek nem találó képek? Hiszen igazuk van, így próbáljuk megragadni a megragadhatatlant. És Isten ezt tudja. Ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézust, hogy többé ne kelljen elképzelnünk őt. Hogy lássuk: bevonul Jeruzsálembe, és bevonul az életünkbe is, egészen a keresztig. Jézus Krisztust nem kitalálni kell, hanem meglátni. Ott van a szamárcsikó hátán, jön, hogy az életed része legyen.

*

Uram, adj nekünk szemeket, hogy meglássunk téged a láthatatlanban, szívet, hogy felismerjünk téged a mindennapokban, és bátorságot, hogy befogadjunk téged, amikor bevonulsz az életünkbe – csendesen, szamárháton, mégis a világ Megváltójaként. Ámen.