Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Hadd fordítsam most arra a figyelmet, ami hiányzik mindkét igéből, mert ordító a hiány. Nyoma sincs a cselekvő – tanító, gyógyító, kérdező, dorgáló, előttünk járó – Jézusnak. Itt ő csupán egy sodródó, passzív alak, akivel minden „csak történik”. Mindazt, amit neki köszönhetünk, csak elszenvedte, mintha csupán passzív eszköz lenne az értünk történt nagy műben.

Természetesen nem kívánom kétségbe vonni e két igeszakasz létjogosultságát. Az is érthető, hogy a böjti időszakban nagyobb valószínűséggel találkozhatunk hasonló bibliai szövegekkel. Ez a véletlen egybeesés azonban arra emlékeztet, hogy egyébként is hajlamosak vagyunk Jézus művét kizárólag, legalábbis elsősorban a lényegét tekintve így látni. Mintha ő csak azért született volna, hogy meghalhasson és feltámadhasson. Mintha nem az életét, csak a halálát adta volna. Ha csak ennyi ismeretünk volna Jézusról, akkor honnan tudnánk, hogy gyógyítani jött, hogy az erőszak révén elszenvedett halála nem növeli elviselhetetlenné az adósságainkat, hogy a feltámadása nem a bosszúra, elégtételre visszatérő Úr első lépése?

Ez a hiány emlékeztessen bennünket arra, hogy az értünk élő Jézus révén tudhatjuk, hogy szenvedése, halála és feltámadása is az értünk való odaadásának az ajándéka.

*

Áldunk, Istenünk, hogy Jézusban megpillanthatjuk valódi arcodat. Arcodat, amelyet elfelejtettünk, átrajzoltunk, tetteinkkel, szavainkkal minduntalan eltakarunk egymás elől. Áldó tekinteted segítsen bennünket is odaadó, felelős életet élni. Ámen.