Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Több mint egy hónapja nagyböjt útját járjuk. Ebben az időszakban önvizsgálatot tarthatunk, és megláthatjuk, melyek azok a kérdések az életünkben, amelyek elválasztanak bennünket az Istentől. Hol vannak hiányosságaink az istenkapcsolatunkban? Hol vannak kudarcaink az Istennel való történetünkben? Olyan sérülések, amelyek elválasztanak, vagy egyszerűen csak megnehezítik a hozzá való ragaszkodást. Hiszen időről időre vannak az életünkben ilyen történetek. Időről időre elszakadunk tőle, és valamikor nagyon nehéz visszatalálni hozzá. Vétkeink, botlásaink sokszor annyira megbénítanak, hogy szinte börtönbe zárnak. Gyengeségünk, esendőségünk, hibáink sokszor beszorítanak, valamikor még levegőhöz sem engednek jutni.

Talán nem nehéz felidézni a legutóbbi ilyen beszorítottságot. Amikor szinte vak lettél arra, hogy meglásd, hol csúsztak el a dolgok, hol hibáztál, mikor követted el azt, ami miatt most olyan, mintha megkötöztek volna, mozdulni sem bírsz. Ebben a nagyon nehéz élethelyzetben valóban csak kiáltani tudunk: „Lásd meg gyötrődésemet, halld meg hangomat, szabadíts ki!” Mennyire jó lenne, ha valóban tudnánk kiáltani, és el is hinnénk, hogy ő meghallja, figyel ránk, kiszabadít! Merj szembenézni önmagaddal! Merj kiáltani hozzá! Krisztus megszabadít!

*

Szabadító Istenünk! Sokan sokféleképpen kiáltunk hozzád, és tudjuk, hogy meghallgatsz. Kérlek, ne engedd, hogy a félelem, a düh vagy a kudarc eltántorítson, és hátat fordítsunk neked. Add, hogy hozzád ragaszkodjunk, benned bízzunk. Add, hogy tudjuk: a te hűséged végtelen. Add, hogy mindig gyermeki bizalommal tudjunk fejet hajtani akaratod előtt, és őszinte hálaadással hozzád érkezzünk. Ámen.