Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Korunk egyik sokat hangoztatott jelszava a szabadság. Egészen fiatal korban már ügyesen tudjuk hangoztatni, hogy szabadságra vágyunk, ne legyenek korlátok, hadd döntsünk a magunk esze, szíve, vágya szerint, ne akarja senki megmondani azt, hogy mit tegyünk. Ne befolyásoljanak, ne legyenek nehezítő vagy eltántorító körülmények, hadd járjuk a saját utunkat. Ismerősek ezek a frázisok, ugye? Legyenek ezek a saját magunk emlékei vagy éppen – korosztályos jelleggel – a gyermekeink, unokáink mostanában hangoztatott szavai, valóban ez volna a szabadság? A keretek nélküliség? Olyasmi, amiben csak úgy lebegünk, és majd lesz valahogy? Természetesen vágyunk a szabadságra, és vitathatatlan, hogy erőszakkal korlátozni az alkotás, a döntés, az élet szabadságát nem jogszerű. Sőt nem életszerű, pláne, ha az ember-ember viszonyában, személyesen vagy rendszerszinten történik.

Isten kereteket ad. Korlátokat állít. Akadályokon, próbákon át vezet, kísér, ott van velünk minden pillanatban. Mondhatnánk: miféle szabadság ez, egy percre sem egyedül? Más által vezetve lenni? Korlátok, keretek közé szorítva élni? Ilyen szabadság lenne az, amelyben földi létünk minden béklyója megköti kezünket, észrevétlenül húzva vissza, egyre vissza…

Krisztus feloldotta e béklyókat. Őt követve teljes a szabadság.

*

Úr Jézus Krisztus! Te oldottad el a béklyózó köteleket, te adsz valódi szabadságot azzal, hogy soha nem hagysz el bennünket. Adj értő szívet, hogy mindezt ne az értelmünkkel próbáljuk felfogni, hanem a szívünkben érezzük meg a benned és általad nyert szabadság örömének ízét. Szabadítónk, ne hagyd felednünk, amit értünk tettél és teszel ma is. Ámen.