Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Micsoda ajándék, hogy nem ismerjük a jövőt! Talán elhordozhatatlan teher lenne előre tudnom, hogy mi vár rám. Jézus úgy készült a nagyhétre, hogy tisztában volt az előtte álló szenvedés nagyságával. A megdöbbentő az, hogy ennek ellenére is elindult nagypéntek és húsvét felé. Tudatosan kiszolgáltatta magát az erőszakos embereknek – értünk, erőszakos emberekért.

Felmerül bennünk a gondolat, hogy talán lehetett volna könnyebb módja a megváltásnak. Az evangéliumi történetekben többször felsejlik Jézus előtt valami könnyebb megoldás: a köveket kenyérré változtatni, tüzet kérni az őt be nem fogadó falura, elutasítani a szenvedés kelyhét. Ő mégis a nehezebb útra lép. Azért teszi ezt, mert ennek a végén van ott az élet. Jézus ugyanis nemcsak a szenvedéséről és a haláláról beszél jó előre tanítványainak, hanem a feltámadásáról is. Fontosnak tartotta, hogy megértsék a nagyheti események jelentését. Ezt mutatja az, hogy nemcsak előre figyelmezteti őket rá, hanem utólag is emlékezteti őket: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam…” (Lk 24,44)

Bennünket is felkészít és emlékeztet, tekintetünket a keresztre és az üres sírra irányítja. És aztán minket is elhív a nehezebb útra, de mindenképpen az általa megszerzett és nekünk ajándékozott élet felé.

*

Uram, Jézusom! Segíts, hogy elcsendesedhessem a következő napokban, és elmélyüljek halálod és feltámadásod titkában. Add, hogy észrevegyem: a te keresztutad hozzám vezet, az én bűneimhez, az erőszakosságomhoz, az elesettségemhez, a halandóságomhoz, a reményemhez, a feltámadásomhoz. Te vagy az egyetlen reményem, tégy útitársaddá! Ámen.