Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Napjainkban nehéz elhelyezni a bűn fogalmát. A büntetőjog világosan körülírja, mi számít véteknek, mi mulasztásnak, és ki tekintendő bűnösnek. Mindeközben olyan világban élünk, ahol egyre jobban elmosódnak az erkölcsi határok. Bárki bármit megtehet, és ha azt más nem fogadja el, akkor vele van a baj. A bűn relatív fogalommá vált. Mindeközben a keresztyén bűnfogalom egészen más. Jézus szerint már az is bűn, ha ostobának vagy bolondnak mondunk valakit. Közben ő az, aki számolatlanul megbocsát nemcsak nekünk, de a számunkra elképzelhetetlen bűnöket hordozó, jogi értelemben véve vett bűnözőknek is.

A bűnnel az a legnagyobb probléma keresztyénként, hogy az Isten és ember közé áll. Ha a gyerek titkolni akarja otthon a rossz iskolai jegyét, akkor nemcsak arról nem beszél, hanem minden szavára vigyáz, és kevesebb időt tölt a szüleivel. Vagyis az a kapcsolataira is kihat, rombolni kezdi azokat. Mi is így vagyunk Istennel. Isten és közénk állnak a bűneink. Pedig Jézus már kétezer éve kifizette értük a váltságdíjat. Elfogadom ezt, vagy takargatom a bűneimet? Engedem, hogy eltávolodjak miattuk Istentől, vagy a bűneimet beismerve odamegyek-e így is hozzá? Vannak persze más következményei is a bűnnek. De a legfontosabb az Istennel való kapcsolatunk. Ne hagyjuk, hogy eltávolodjunk tőle a bűn miatt!

*

Szerető Istenem! Köszönöm, hogy te a saját Fiadat már kétezer évvel a bűneim előtt odaadtad a keresztfán. Én mégis mindig takargatom őket. Engedem, hogy közéd és közém álljanak. Segíts, hogy ne takargassam tovább, hanem őszintén eléd tárjam őket. Indíts újra megtérésre! A legdrágább árat fizetted érte, a saját Fiad vérét. Segíts, hogy elfogadjam! Ámen.