Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Aki került már mindent felforgató viharba, jól ismeri a pillanatot, amikor köddé válnak a biztonságos csapásirányt jelző kapaszkodók. Mikor a külső bajokat tetézve zsigeri félelem tör ránk. Ments meg, Uram! – szakad fel a kiáltás vagy a halálos veszedelem válogatatlan szavai.

Jézus tanítványai először élik át, milyen hirtelenséggel váltják egymást a hit emelkedett pillanatai és a teljes kilátástalanság. Hogy foszlik szét a mámoros kenyércsoda élménye a lélekvesztővé váló csónakban hánykolódva. A közbelépő Jézus alakja – mintha délibábos látomás volna – elsőre csöppet sem tűnik reálisnak. Csak félelmet oszlató, életre hívó szava töri meg a rémületet és – kezdik hinni – később a vihart is. Péternek (akinek a nevének a jelentése: kő) a szabadulása csavarosabb. Ez a sokpróbás halász egyedüliként vállalkozik arra, hogy odalépjen a közeledő Jézushoz a tajtékzó tavon. Néhány lépésen belül a hit merészségét a mélység szédülete váltja. Amíg Jézus a fókusz, a víz nem úr. A zabolátlan vizekre tekintve elsüllyed önsúlya alatt. Krisztusra tekintve szikla, önmagában süllyedő kő.

Saját életviharainkban megsüllyedve, zabolátlan erőknek kitéve Jézus számunkra is karnyújtásnyira, valójában egyetlen lépésre van. Kiáltva vagy suttogva: „Ments meg!”, kész megragadni, lábra állítani, hogy átsegítsen a biztos, védett kikötőbe.

*

Uram, állíts talpra, ragadd meg a kezem, hogy el ne merüljek a mihaszna dolgok tengerében! Nézz rám, és hívj közeledbe, lépteimnek jó irányt te szabj. Nagy szavak helyett ma egyszerűen csak nálad szeretnék újra és újra kikötni. Ámen.