Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Kisebbik fiam szeret a kertben kószálni, tőlem messzire menni, nézelődni, tapogatni, megfigyelni, felfedezni mindazt, ami csak él és mozog. És persze szereti a kavicsokat és a botokat is. Tesz, vesz, iderak, odavisz, fontoskodik. Elmerül az általa kitalált teendőkben. Amikor kicsit elfárad, megkeres a szemével, vagy odatotyog hozzám, kér egy ölelést, aztán visszatér elfoglaltságaihoz. Ha egy munkagép éppen nagy zajt csap a kerítés túloldalán, ijedten odafut hozzám, és kérdőn néz rám.

Mi, felnőttek is szeretünk fontoskodni, tenni-venni az életnek nevezett udvarunkon. Pakolgatjuk a kavicsainkat, gyűjtögetjük az ágacskáinkat. Mi vajon felnézünk a dolgaink közepette, mennyei Atyánk tekintetét keresve? Odabújunk hozzá, amikor elfáradunk? Ha valamitől megrettenünk, tudunk hozzá futni, hozzá menekülni, tőle várni segítséget? Tudunk elvonulni a világ zajától, ahogyan maga Jézus is tette időről időre? Bízunk abban, mint a zsoltáros, hogy Isten megtart minket, ha hozzá megyünk, és megerősítve küld tovább bennünket a feladatainkhoz? Hogyan mehetek ma oda az Úrhoz? Imádságban, bibliaolvasásban, dicsőítő szavakkal, énekléssel, gyülekezeti közösségben. Minél gyakrabban tapasztalom meg az ő hűséges jelenlétét az életemben, annál erősebbé válik az én hűségem is iránta.

*

Szerető mennyei Atyám! Köszönöm, hogy nincs az a távolság, amelyből ne térhetnék újra vissza hozzád. Köszönöm, hogy rajtam tartod a szemed, őrzöl, és nem érhet engem semmi olyan, ami nem ment el előbb a te szemed előtt. Köszönöm, hogy Jézusban egészen közel jöttél hozzám, emberré lettél, bűneimet a keresztre vitted, közvetlen utat nyitva ezáltal közted és köztem. Ámen.