Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

„A feltámadás szembemegy a természettel. Amikor egy emberi test a földbe kerül, akkor úgy érezzük, ennyi volt. Nem várunk arra, hogy az illető újra megjelenjen, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk – legalábbis a sírnak ezen az oldalán nem. Elbúcsúzol. Lerovod tiszteleted, és folytatod az életed, amennyire csak tudod, tudván, hogy a temetőben csak a sírokon van tavasz, és nem benn, a sírokban.” Barbara Brown Taylor igehirdetéséből ez a részlet nem véletlenül mutat rá arra, hogyan tud megrekedni bennünk a reménység, ha az élet végére gondolunk.

Ma, amikor a zsoltárverset és a naini ifjú feltámasztásának történetét olvassuk, új reménységet szülhet a szívünkben. A Biblia tanúsága Jézus Krisztus feltámadásáról átformálhatja bennünk az életről és a halálról alkotott sokszor keserű és kilátástalan gondolatokat. Micsoda erő sugárzik a zsoltáros bizonyságtételéből is: még a föld mélyéről is visszahoz bennünket Isten, gondoskodik rólunk, megvigasztal bennünket!

Biztosan vannak ma is közöttünk, akik fájdalommal és gyásszal a szívükben olvassák ezeket a bibliai verseket, és vigasztalásra, reménységre vágynak. Adjon erőt az, hogy Istennek gondja van minden ember életére, létezésére. Ott vagyunk Isten gondoskodó szeretetében, a teremtésben való jelenvalóságunk „létkérdés” Isten számára.

*

Emberi életünkért aggódó Urunk! Lásd meg, milyen elveszettek és kétségbeesettek tudunk lenni emberi életünk során. Szentlelked formálja át életünket, hogy bizalommal és reménységgel tudjuk kezedbe helyezni létezésünket, örömeinket és nehézségeinket, bánatunkat és gyászunkat is. Nyisd meg szívünket, szemünket és fülünket, hogy meglássuk a sír mélyén rejlő feltámadást és az örök életet. Ámen.