Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Szeretem Jézusban, hogy sosem felejt el hálát adni. Amikor ott állt előtte az ötezer férfi, és várták az ételt, és előtte csak öt kenyér meg két hal volt, nem felejtett el még azért a kevésért sem hálát adni. Amikor Lázár sírjához közeledett, könnyeivel küszködve szintúgy bátran mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.” (Jn 11,41b)

Most az utolsó vacsora asztalához telepedik. Kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy megköszönje az ételt, s talán mellette tanítványait, barátait, az ünnepet, a múltat és a jövőt. Súlyos terhek nyomják a vállát, a szenvedés és a halál kapujában áll, s ha magát nem is féltené, mindazok, akik közel állnak hozzá, fájó sebeket fognak szerezni hamarosan. De ő mégis hálát ad. Mintha tanítani akarná az apostolokat, az őt körülvevő asszonyokat, a ház lakóit, sőt minket, ma élő keresztényeket is. „…a holnap majd aggódik magáért…” (Mt 6,34)

A mi dolgunk most nem a halál várása, hanem a nagycsütörtöki pillanat megélése és az ezért való hálaadás. Hálaadás, hogy a mi Istenünk szerető Isten, aki nem marad távol, hanem segítségünkre siet, és közel lép hozzánk, aminek a valóságát a kenyérben és a borban naponként megtapasztalhatjuk. Vajon tudunk hálát adni ezért az estéért? Tudunk hálát adni a mindennapok apróbb és nagyobb csodáiért?

*

Mennyei Mester! Köszönöm, hogy minden mozdulatoddal tanítasz, és engeded, hogy jobban megismerhesselek. Add, hogy mögé láthassak a megszokásoknak az idei ünnepen. Add, hogy olyat is felfedezhessek a nagycsütörtök csendjében, a nagypéntek magányában és a húsvéti örömben, amit eddig még sohasem. Nyisd meg a szívem titkaid előtt, és add, hogy hálás élettel tudjak rólad bizonyságot tenni. Ámen.