Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Hitből élünk, nem látásból, de néha jól jönne egy kapaszkodó, amely átlendít a kétségeken, és megmutatja, hogy Isten jelen van a világban. Látjuk, hogy mekkora ereje van a bűnnek. Látjuk, hova vezet az önzés, az önös érdek. Sokszor a saját bőrünkön érezzük a következményét az Istentől való elfordulásnak. Látjuk a veszteségeket, a gyász fekete mélységét, látjuk a küzdelmeket, a félelmet, az aggódással teli pillanatokat, és ilyenkor, legalább ilyenkor olyan jó volna látni az Urat! Még a legerősebb hitet is próbára teszik a kísértések, és nemegyszer eszünkbe juthat, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha érezhetően, láthatóan velünk lenne Istenünk.

Jézus tudja, hogy hamarosan eljön az óra, amely az utolsó lesz a halála előtt. Próbálja felkészíteni a tanítványait, azokat, akik tanúi voltak a csodáknak, gyógyulásoknak. Most, amikor még utoljára erősíti, bátorítja őket, nekik mégsem elég a szava, jelenléte: látni akarják az Atyát. Ugyanolyan gyengék, mint mi vagyunk. Esendő emberek, akik félnek, bizonytalanok, és szükségük van kapaszkodóra, biztos pontra. Ez a pont Krisztus – aki ismeri őt, az ismeri az Atyát is. Akinek a gyenge ugyanolyan fontos, mint az erős, és aki senkit, a legkisebbet sem hagyja egyedül. Ő az elveszettet megkeresi, a sebeinket bekötözi, bizonyosságot ad, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül.

*

Köszönöm, Uram, hogy jelen vagy az életemben. Tudom még akkor is, ha néha kétségek gyötörnek. Bocsásd meg hitetlenségem, ölelj át szereteteddel, támogass kegyelmeddel, és vezess a te utadon igaz otthonom felé, ahol hitem látássá, reménységem bizonyossággá válik. Ámen.