| Nyitólap | Alkalmak | Galéria | Videók | Igehirdetések | Hitvallás | Napi ige | Elérhetőség | Esperesi hivatal |
| Nyitólap | ||||||||
| Alkalmak | ||||||||
| Galéria | ||||||||
| Videók | ||||||||
| Igehirdetések | ||||||||
| Hitvallás | ||||||||
| Napi ige | ||||||||
| Elérhetőség | ||||||||
| Esperesi hivatal | ||||||||
„És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. ” (1Kir 19,11b–12)
„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18)
Olvasmányok: Ézs 66,6–13(14) és Ef 1,15–23
A hiány megtapasztalása megrendítő erejű viharokkal és pusztítással szabadul el a világban: a fejünk feletti nagyvilágban éppúgy, mint a szívünk és a gondolataink mélyén, a belső világunkban. Különösen az olyan elszabaduló erők, amelyekben nem találjuk ott az Urat, válthatnak ki páni félelmet belőlünk. Hiszen az Úr hiánya maga a Hiány – és a gazdátlan világ, a sodródó élet pedig nem lehet más, mint önellentmondás. Az Úr ugyanis éppen attól úr, hogy a helyén van minden körülmények között. Az Úr éppen azért úr, mert erőt vesz mindenen, és erőt adhat mindenhez. Hiánya ezért nemcsak lehetetlen helyzet, de rémítő üresség is. Ezerféle tapasztalaton át élhetjük meg mindezt: abszurd magányként, helytelen ürességként, menthetetlen bűnként, elveszett kiútkeresésként…
Jézus nagypénteki zsoltárimádsága – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46c) – ugyanúgy ennek a Hiánynak a peremén billeg, mint az első, dermesztő felismerés a húsvéti sír ürességéről. Csak a halk és szelíd hang oldja a tomboló rémületet, csak a Feltámadott első szava – a „Békesség nektek!” (Jn 20,19c) – ad valódi tartalmat a sír ürességének. A hiányérzet bizony az Úr jelenlétének az első jelzése! Nem lehet másként: a betegek találnak orvosra, a kétségbeesetten zörgetőknek nyittatik meg, a nyomorultaké lesz az evangélium.
*
Én Uram és én Istenem! Adj erőt nekem, hogy így szólíthassalak meg a mai napon is. Mennyi szorongás, mennyi csalódás, mennyi létbizonytalanság áztatja át szívemet-lelkemet, amíg eljutok újra ezekhez a bizakodó szavakhoz! De eljutok, és élem és tapasztalom mégis, hogy neked adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Segíts nekem a világnak, az életnek ezt a rendjét ma is tisztán látnom! Ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.