Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Volt már, hogy egy csendes pillanatban egyszerűen megálltál, és elöntött valami különös bizonyosság: „Ez több, mint amit látok”? A napfény, ahogy átszűrődik a felhőkön. Egy halk „köszönöm”, egy ölelés, amikor nem is számítasz rá. Mintha valami láthatatlan szeretet érintene meg. Isten gyakran így szól: halkan, finoman.

Pál apostol arra emlékeztet minket, hogy Isten örök hatalma és istensége kezdettől fogva felismerhető, csak figyelni kell. Mert a világ nem csak működik, beszél is. Istenről beszél – ha van fülünk hallani és van szemünk látni. A természet, a szeretet rezdülései mind-mind Isten ujjlenyomatai. És ezek az ujjlenyomatok legteljesebben Jézusban váltak láthatóvá: Isten nem maradt távol, hanem közénk jött, testté lett, hogy megérintsük, meghalljuk, követhessük.

Jeremiás próféta Isten hangját közvetíti: „Én alkottam meg a földet […], és annak adom, akinek jónak látom.” Nem vagy véletlen. Nem vagy elfeledve. Isten tud rólad, és ő az életed része. Néha talán távolinak tűnik, de az ő keze mindig ki van nyújtva feléd – csak észre kell venni.

Isten teremtett téged, Jézusban megváltott, és ma is tart, hordoz és vezet. Ma ne sietve menj végig a napodon! Állj meg! Nézz körül! Talán épp most akar Isten emlékeztetni: „Itt vagyok. Téged is én tartalak.”

*

Istenem, köszönöm, hogy láthatlak a világ szépségében, a csend apró ajándékaiban. Hálás vagyok, hogy Jézusban megmutattad szereteted mélységét. Bocsásd meg, amikor nem figyelek rád! Kérlek, nyisd meg ma is a szemem és a szívem, hogy felismerjelek ott is, ahol nem is keresnélek, és hogy a másik emberben is megláthassam a te arcodat. Taníts figyelni, bízni, szeretni – veled élni. Ámen.