Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Sokszor érezzük magunk körül a minden birtoklása felé törekvő, fékevesztett akarat sodró erejét. Továbblépni, növekedni, új dolgokat meghódítani, egyre többet és többet magunkénak tudni: ez a globális prioritás akarja beleenni magát a bőrünk alá, a zsigereinkbe, hogy aztán mi is végképp rabjai legyünk ennek a középkori haláltáncok ijesztő figuráit és jeleneteit megszégyenítő őrületnek. Pedig a mindig többre vágyó sosem lesz boldog, a magát erősnek, gazdagnak érző sosem lesz teljes, mert mindig lehet gazdagabbnak és erősebbnek lenni.

Egyedül az üresség és gyengeség szabadsága emel ki ebből a lefelé húzó, önpusztító spirálból. Amikor nem az a fontos, hogy mit tudok megszerezni, kikaparni, birtokolni, hanem hogy mi mindent kaphatok attól, aki tökéletesen ebbe a világba illőnek, boldognak, egésznek álmodott a teremtés hajnalán. Amikor a vágyaim, a céljaim elkezdenek összecsengeni a teremtő akarat örök igazságával, az emberlét felelős, alkotó, szeretni tudó mivoltának igényeivel. Amikor az isteni kegyelem, az atyai gondoskodó bőség tölti ki az ürességet, adja meg a szükségest, amikor a hit képes felismerni, hogy mit érdemes kérni, és mit nem, hogy az lehessek, aki igazán vagyok: Isten gyermeke, az élet felbecsülhetetlen ajándékával megáldott teremtménye.

*

Mennyei Atyánk! Add meg nekünk a kérni tudás bátorságát és bizalmát, add meg nekünk a szükségeink felismerésének világosságát, hogy mindaz, amit megadsz nekünk, emberségünk tőled kapott küldetését erősítse és segítse neved dicsőségére, a teremtett világ és embertársaink javára. Ámen.