Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Te – én: Martin Buber szerint e két alapszót csak teljes lényünkkel szabad kimondani. A „te vagy” és az „én vagyok” kölcsönösségében, dialogikus összekapcsolódásában ér össze ég és föld. Ez a legnagyobb csoda. Ezen ámulhatunk ma, amikor együtt olvassuk az ószövetségi és újszövetségi igeverset.

Dávid, a nagy király fohászkodik az Örökkévalóhoz, mivel arra kapott ígéretet, hogy trónja örökké fennáll. Miután bement az Úr színe elé, ezzel kezdte imádságát: „Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (2Sám 7,18b–c) Aztán pár mondattal később eljut az éntől a teig: ámulva magasztalja a nagy és felfoghatatlan Istent, az egyetlent.

Dávid imádsága kilép a múlt eseményei, emléknyomai közül, és összeér Dávid Fia – Krisztus – történetével. Annak a királynak az életével, aki így beszél magáról: „én vagyok”. Vele találkozik, akinek a trónja valóban örökké fennáll. Aki uralmával egybefogja a kezdetet és véget, és akiben, aki által végérvényesen összekapcsolódik az ég és a föld. Aki ott van az én életem alfa- és ómega-pontjánál is. És a kettő között is minden napon. „Veled vagyok”-ként, ahogyan ígérte. Azért, hogy újra és újra átélhessem az én és te kölcsönösségének áldásait. És a bölcs tanítóval, Martin Buberrel együtt valljam: „Minden valóságos élet: találkozás.”

*

Az élet Istene tárja föl előtted ígéretei mélységét, szeretete végtelenségét!
Vonjon bele téged a valóságos élet áramlásába, jelenléte örömébe!
Tanítson ámulva, csodálkozva élni, elfogadni és továbbadni váratlan, nagyszerű ajándékait.
Vezessen téged bölcsességével, hogy majd hálával végezd be a mai napot és minden ezután következőt!
Így áldjon meg téged az élet Istene, és mindazokat, akik szívednek kedvesek!
Ámen.