Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Van úgy, hogy a körülöttünk zajló események sodrása, a tennivalók sokasága, az általunk becsült emberek magatartása és véleménye átformálja napjainkat. Eltervezzük, hogyan próbálunk segíteni otthon, a családban, a munkahelyünkön. Azután jön egy kérés, amelyre nem tudunk nemet mondani, egy feladat, amely látszólag csak a mi segítségünkkel oldható meg. Időnként úgy érezzük, nem mi uraljuk a napjainkat, hanem a feladatok határoznak meg bennünket. A cél az, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Mindeközben szem elől téveszthetjük azt, ami igazán fontos. Az is előfordulhat, hogy még magáról az Úrról is megfeledkezünk, ahogyan annak idején Izrael fiai tették. Idegen istenek segítségébe kapaszkodtak, a többség után mentek, abban látták a jövőjüket, ami nem a sajátjuk volt, ami távol állt mindattól, amire Isten tanította őket.

Amikor kerülő utakat teszünk, számolnunk kell a kihívásokkal, az ellenségekkel és a kátyúkkal is. Megoldásokat keresünk. Egy ideig bizonygatjuk, hogy jó az irány, majd belátjuk – olykor utólag talán –, hogy Isten segítsége nélkül nem boldogulunk. Olyan jó megtapasztalni, hogy az Úr nem fordul el tőlünk, nem mond le rólunk, hanem bizalmába és szeretetébe fogad tévelygéseink ellenére is! Tudja, hogy nagyok a kísértéseink, éppen ezért Szabadítót küldött.

*

Megváltó Jézusom! Hálás vagyok azért, hogy irántam való szereteted elfedezi tévelygéseimet. Bocsáss meg nekem, mert bizony nem figyeltem eléggé rád. Köszönöm, hogy megláttatod a kiutat az elveszettségből, a bajból. Fogod a kezem, és nem engeded el. Kérlek, add Szentlelked világosságát, hogy helyesen lássam a körülöttem lévő világot és benne önmagamat. Ámen.