Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

„Néha a szavaim oly gyengék, / hogy nem érhetnek el hozzád. / Száraz homoknak érzem így magam, / mint esőre, úgy várok rád. // És olykor az imádságom perzsel, / mert küzdök magammal, és fáj. / Ha úgy tudnék hinni, ahogy szeretsz engem, / az drágább lenne az aranynál. // És ritkán, ha szólok már bátran, / a válasz csak csendben jön el. / Érzem, hogy melletted erős vagyok, / amit ígérsz nem múlik el.” (ZÉ 97)

Hányszor van bennünk ellentmondásos érzés az imádságaink kapcsán? Bennem előfordul, mert néha azt érzem, képtelen vagyok imára kulcsolni a kezem, máskor meg azt, hogy folyamatosan azt tenném. A válasz pedig minden esetben máshogy ér el. Van olyan, hogy éveken keresztül imádkoztam a saját elképzelésemért, és végül, amikor ki tudtam mondani őszintén, teljes bizalommal, ráhagyatkozással és hittel, hogy „legyen meg a te akaratod”, akkor váratlanul és sokkal jobban, mint gondoltam, megtörtént Isten terve az adott helyzetre. Majd jön a felismerés, hogy az imádság elsősorban nem eszköz, hanem kapcsolat. Nem a teljesítmények számítanak benne. Nem az számít, hogy én milyen lélekkel állok meg Isten előtt, hanem egyedül az, hogy mi van a szívemben. Van-e elég bizalmam és hitem ahhoz, hogy átadjam az irányítást, és bízzak benne? Ő meghallgat akkor is, amikor nincsenek szavaim, és hall akkor is, amikor kiáltok.

*

Drága Úr Jézus, köszönöm neked, hogy te ismersz engem, látod a gondolataimat, és tudod, mire van szükségem. Adj nekem hitet és bizalmat, hogy át tudjam adni a kezedbe az életem irányítását, hogy meg tudjam tapasztalni, hogy te mindig megadod a szükségeset nekem. Ámen.