Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

A teremtéstörténet csodálatos képe a kert, amelyet Isten ültetett azért, hogy az embernek az életre alkalmas teret adjon, ahol minden szükségeset megtalál: táplálékot, otthont, védelmet.

Az élettér gondozása azóta is elsőrendű feladatunk. A személyes élettér kialakítása pedig nemzedékenként ismétlődő program, hozzátartozik az identitásunk kibontakozásához. A fizikai környezetnél is fontosabb azonban az az emberi közeg, ahol élünk. Hiszen bármilyen is a külső környezet, ha hiányzik a közösség, otthontalanok vagyunk. Nem elég csak valahová – valakihez is kell tartoznunk.

A gyülekezet egészen különös formáció, amely nem egyszerűen az érzelmi és a szociális igényünket elégíti ki, hanem életünk gyökeréhez, Istenhez is kapcsol minket Krisztus által. Maga Jézus a szőlőtő képét használja erre, az apostol pedig az épületét. A közös tő, a közös alap határozza meg az identitásunkat. Lehetünk képletesen az épületnek a nyitott ablaka, a füstölgő kéménye, a kamra mélyének hátsó szeglete vagy a nappali főfala vagy bármely más eleme, mindnyájan ugyanarra az alapra támaszkodunk, és a bölcs Építőmesternek egyaránt fontosak vagyunk. Van, hogy az épület rendetlen, renoválásra szorul, akár összeomlás is fenyegetheti. Urunknak mégis gondja van rá, újra és újra megerősíti, megtisztítja.

*

Uram, köszönöm, hogy igéd és a szentségek közössége nyitva áll minden ember előtt. Úgy érkezhetünk ide, amint vagyunk: örömmel, fáradtan, sikeresen, gondokkal teli, békében, nyugtalanul, hálásan, bűnnel terhelten. Van hozzánk szavad, és figyelmed irányunkban. Szenvedések útján tanítasz arra, hogy országod nem az a hely, ahol minden az ölünkbe hull, hanem ahol Jézus vére árán minden újjászületik. Ámen.