Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Mi hisszük és valljuk, hogy az üdvösség egyedül Isten kegyelméből nyerhető el, és ebben nincsen semmilyen szerepe a cselekedeteinknek. Éppen ezért felmerül bennünk a kérdés, hogy miért kizárólag a tetteket említi Jézus: miért nem szól se a hitről, se a kegyelemről, se az Írásról, sem pedig önmagáról? Jézus örökségről beszél, ami arra utal, hogy az ember semmit nem tett érte: az örökség nem érdem, hanem ajándék, melyet az örökös az örökhagyó akaratából kap.

Luther Márton arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus nem egyenleget von életünk cselekedeteiből, és nem aszerint dönt, hogy számszerűen melyikből van több: abból, amikor megtettük, vagy abból, amikor nem tettük meg. Jézus arra szeretne tanítani minket, hogy ha keres, mindannyiunk életében bőven talál olyan cselekedetet, amelynek bármelyikével megindokolhatja kárhoztató ítéletünket. De ha keres, akkor olyan cselekedetet is tud találni, amelynek alapján üdvösségre hívhat – még ha mi majd vissza is kérdezünk: „Mikor adtunk enned, innod, mikor ruháztunk fel vagy látogattunk meg?”

A kérdés tehát az, hogy amikor eljön ítélni, milyen cselekedet után fog kutatni az életünkben. Ez azonban egyedül Isten kegyelmétől függ. Luther ebben látja a feszültség feloldását: az ítélet cselekedet alapján lesz, és mégis kegyelemből üdvözülhetünk.

*

Urunk! Tudjuk, hogy bármikor ellenünk sorakoztathatod minket vádoló tetteinket, és azt is tudjuk, hogy bármikor védelmünkre állíthatod irgalmasságot mutató cselekedeteinket. Add, hogy megértsük: te valóban tetszésed szerint dönthetsz felőlünk. Egyedül benned reménykedünk, aki meghaltál és feltámadtál értünk. Köszönjük, hogy a szívünkben élsz, és add, hogy kegyelmedből örökre nálad élhessünk. Ámen.