Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Sokan szeretnénk látni a jövőt vagy legalább annak egy-egy pillanatát. Jó lenne tudni, ki lesz a házastársunk, hány gyermekünk lesz, milyenek lesznek a gyerekeink, ha felnőnek, milyen lesz az élet az unokákkal, lesz-e házunk, milyen lesz a nyugdíjas élet. Csak néhány támpontot szeretnénk, hogy jó-e az, amit csinálunk, jóra vezet-e. Megannyi módszer áltat bennünket azzal, hogy a jövőbe láthatunk, s mi könnyen be is adjuk a derekunkat, hiszen befolyásolni, valamiképpen birtokolni akarjuk ezt a tudást. Uralkodni akarunk az életünkön. Azt szeretnénk hinni, hogy befolyásolhatjuk, a kezünkben tarthatjuk mindazt, ami jönni fog. S bár hiába tapasztaljuk ennek az ellenkezőjét, kevesen vannak köztünk, akik tovább tudnak ebből lépni.

A betegségek, a tragédiák, a kilátástalan helyzetek mégis gyakran abba a helyzetbe kényszerítenek minket, hogy egyedül Isten után kiáltsunk. Az utolsó mentsvár a kőszikla, a tenyér, amely sebeket hordozott értem, amelybe letehetem mindenem, a küzdelmeim és egész életem. Nem tudom, te hol tartasz most. Lent a völgyben, épp a hegytetőn vagy a hétköznapok forgatagában, de ma próbáld meg letenni Isten elé mindazt, ami benned van, vagy amire éppen készülsz. Lehet ez egy kis dolog vagy éppen egy nagy pillanat, a lényeg, hogy oszd meg vele, tedd az ő kezébe.

*

Istenem! Kérlek, add meg nekem, hogy ne csak az utolsó pillanatban forduljak hozzád. Segíts meglátnom téged a hétköznapokban, hogy megérezzem jelenlétedet. Te tudod, meddig kell ellátnom az életemben. Kérlek, add, hogy megelégedjek mindazzal, amit tudnom lehet. Ámen.