Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Kiskoromban sokszor énekeltük a dalt: „Zákeus egy csöpp kicsi ember volt, / egy csöpp kicsi ember ám…” Nem véletlenül szeretik az öt-hat évesek, saját kicsinységüket ünneplik benne: lám, Jézus az aprókat is megszólítja! Csak az a baj, hogy Zákeus nem tudta a saját kicsinységét mókásnak tartani. Gyermekként elmegy, sőt jó is, ha ez a derű bennünk van – de egy felnőttet nem véletlenül bánt, ha édesen mosolyognak rá. Felnőttként jó megélni, hogy már nem akarnak leereszkedően kioktatni, kis butuskának nézni. Ez nem nagyképűség, és eszemben sincs továbbadni a régen kapott megalázó szavakat. De igenis fontos, hogy az ember felnőttnek érezhesse magát a közösségben.

Zákeust Jézus ajándékozta meg a felnőttség élményével. Mindenki más utálta (a foglalkozása miatt) és gúnyolta (a termete miatt). Egy testi-lelki torzszülöttet láttak benne, nem vették komolyan. Jézus volt az egyetlen, aki teljes értékű embernek tekintette, akihez akár vendégségbe is be lehetett térni (ne feledjük, abban a kultúrában hatalmas megtiszteltetés volt, ha valaki vendéget fogadhatott). Zákeusnak Jézus adta vissza az emberi méltóságát: nem bűnösnek és nem nevetségesnek, hanem felnőtt férfinak látta.

Az, hogy Jézus által Isten gyermekeivé leszünk, nem gyermekdedséget jelent, hanem igazi felnőttséget. Nem gőgöt, de felemelt fejet.

*

Emeld fel fejünket, Istenünk, hogy ne érezzük magunkat megalázottnak és kicsinek! Tégy bennünket örököseiddé, téged mint Atyánkat szerető felnőtt emberekké. Emelj föl bűneinkből és megalázottságunkból! Ne nézz ránk elveszett kisgyerekként, hadd legyünk megtalált gyermekeid! Térj be hozzánk, hogy általad teljes értékű emberekké válhassunk Isten előtt, az emberek előtt és önmagunk előtt is. Ámen.