Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

A kőgyűjteményemben van egy nem különösebben szép kövecske. A Miskolci Ökumenikus Egyetemi Lelkészségen szolgáló ferences kisnővértől kaptunk lelkésztársaimmal együtt egy-egy ilyen nem különösebben látványos kövecskét. Olyan településről származnak, melyet egy Náhum nevű emberről neveztek el a Galileai-tenger északi partján. Náhum bizonyára szerette azt a szép vidéket, de nem volt túl gazdag vagy fellengzős ember. A közössége által épített házak egyszerűek voltak, viszont erősek, bazaltból építve, belső udvarral és az arra nyíló szobákkal. A belső teret helyenként kifelé is megnyitották, így alakítva ki üzlethelyiségeket. A környéken így emlegették a települést: Náhum tanyája, azaz Kfar Nahum, ahogy ma ismerjük: Kapernaum. Nyolcszáz évig feledésbe merült a hely, mire 1838-ban újra felfedezték. Az ásatásokon talált töredékek feliratai („mi Urunk”, „a Názáreti”, „a legnagyobb mind közül” és „Simon”) bizonyították, hogy Krisztus-követő közösség élt itt. Jézus Krisztusnak is fontos volt ez a hely: itt választotta ki első tanítványait, és innen származott a római százados, akinek a hitét csodálta Jézus, és akinek a szavai annyira fontos példái a hitnek, hogy az úrvacsora liturgiája is őrzi a mai napig: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj!”

*

Uram! Milyen jó volna, ha nem felejteném a kapernaumi százados alázatát! Te a világ minden táján hozzád kiáltók közül is kiemelted annak az egyszerű századosnak a hitét, aki azt sem kívánta tőled, hogy belépjél a házába. Én is kérlek: csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem. A világ minden táján szükség van ma a gyógyulásra, add meg mindenkinek a lehetőséget és az akaratot is ehhez. Ámen.