Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Mi a közös Lenin mauzóleumában, az egyiptomi piramisokban és Napóleon diadalívében? Hogy a mulandó ember saját elmúlását leplezve fejezi ki az ember gyarló dicsőségvágyát. Építünk valamit, ami „megmarad utánunk”. Mintha belőlünk maradna, mintha ezzel egy picit mi is maradnánk.

Félünk attól, amit nem ismerünk. Amiről csak azt tudjuk, hogy földi keretek között mi már nem „leszünk benne”. Az ember örökké akar élni, nem akar öregedni, elmúlni. De nem is kell neki! Az elmúlás elől csak jó helyre kell menekülni. Saját vélt dicsőségünket, hamis érdemeinket, egónkat háttérbe szorítva, Uram, bocsá', eldobva elfogadni alázattal az Isten dicsőségét. A Krisztus dicsőségét. Mert nekünk nem a mauzóleum vagy a piramisok monumentalitása, hanem az üres sír kegyelme adatott. Nem kell diadalív, mert nem seregeket vezetve nyerünk. A mennyei seregekkel együtt dicsőítve vagyunk az értünk aratott győzelemben.

Hálát adva, énekelve. Engedd el a csábító, de elmúló dicsőséget, és élj annak, ami földi keretek között talán nem csillog. De éltet! Mindig! Örökké!

*

Istenünk, emelj ki minket az elmúlásból, a saját egónk vetette csapdáinkból. Adj nekünk őszinte szívet, hogy a földi élet az örökkévalóságra tekintve mennyei szereteteddel összeölelkezve folyjon. Ma, holnap, s amíg a földön éltetsz, egykoron pedig majd kebleden. Ámen.