Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Fel tudod idézni életed legkorábbi emlékét? A legtöbb ember nagyjából óvodáskoráig tud visszaemlékezni: talán a gondtalan játékra, a nyári estékre vagy éppen a karácsonyfa csillogására. De az is lehet, hogy egy teljesen hétköznapi emlékkép jut most eszünkbe. Sokak szerint még azok a gyerekkori élmények is hatással vannak ránk, amelyekre nem is emlékszünk.

Fel tudod idézni a legkorábbi emlékedet arról, amikor Jézusról hallottál? Vannak, akik már óvodásként is egyházi intézménybe jártak, vannak, akik számára a gyülekezeti élet mindig természetes közeg volt, és vannak, akik csak később kezdtek el a hit kérdésével foglalkozni. Mégis azt gondolom, hogy a legritkábban jut eszünkbe Jézusról, hogy mit is hallottunk róla legelőször, sokkal inkább arra emlékszünk, amikor felfedeztük, hogy hozzánk is van szava. De azelőtt vajon hány emberrel találkoztunk, aki beszélt róla: óvodában, iskolában, otthon, baráti körben, gyülekezetben? Hány építőkocka került egymásra gyerekkorunktól kezdve, míg észrevettük: valójában Krisztus épít minket?

Pál Timóteushoz intézett szavai megmutatják, milyen mélyen gyökerezik a hit, s milyen titkos utakon munkálkodik bennünk Urunk már azelőtt, hogy felismernénk. Így munkálkodik ma is, és amikor felismerjük ezt, mi is hirdetjük csodáit.

*

Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy te hívsz minket. Add, hogy ma is meghalljuk hívásodat. Segíts meglátni, hogy életünk milyen sok részletében velünk voltál, és már akkor szerettél bennünket, amikor mi még nem is ismertünk. Ámen.