Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Az ószövetségi Dániel imádsága időtálló példája annak, hogyan lehet és kell Isten elé járulnunk: őszintén, bűnbánattal, mégis reménységgel. „Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten…” – kezdi imáját, elismerve Isten tiszteletét, majd így folytatja: „Vétkeztünk és bűnbe estünk…” Dániel nemcsak a saját nevében, hanem közössége nevében is bűnbánatot tart. Nem vádaskodik, nem mentegetőzik – a bűnt bűnnek nevezi.

Az evangélium jó híre ebben az alázatban jelenik meg: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” – mondja Jézus. Nem azt mondja, hogy csak a tiszták jöhetnek. Nem azt, hogy csak az erősek, a hibátlanok, a bűnt nem ismerők. Épp ellenkezőleg: aki jön, akármilyen állapotban, akármilyen mélységből, azt ő nem utasítja el. Jézus a bűnöst várja, hogy megbocsásson neki, a sebzettet, hogy begyógyítsa a sebeit, az elveszettet, hogy hazavezesse őt. Aki a bűnével, a szégyenével, a törött múltjával Jézushoz jön, nem elutasítást, hanem befogadást kap.

Isten szentsége és Jézus befogadó szeretete nem mond ellent egymásnak, hanem teljessé teszik egymást. Ez a keresztény hit mélysége: az ember elrontja – de Isten helyreállítja. Az ember elfordul – de Jézus visszahív. Az ember vétkezik – de Isten megbocsát. Nincs olyan mélység, amelyből Krisztus ne tudna kiemelni. Isten nem eltaszít, hanem hazavár, átölel.

*

Uram, szent és irgalmas Isten, köszönöm, hogy bár látod minden vétkemet, gyengeségemet és tévelygésemet, mégsem fordulsz el tőlem, hanem kitárod felém karjaidat, és átölelsz megbocsátó kegyelmeddel. Add, hogy ne féljek hozzád jönni, még akkor sem, amikor összetört vagyok, hanem új szívvel, megújult reménnyel és élő hittel keresselek téged mindennap. Vezess, formálj és tarts meg engem! Ámen.