Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Olyan felemelő, amikor valaki önfeledten tud örülni valaminek! Ez valami olyasmi, amit a gyermekkorhoz kötünk, hiszen a kisgyermekek azok, akik úgy tudnak örülni a nyolcvanhetedik pillangónak, hetvenhetedik csigának, hatvanhetedik útnak. Annak persze néha a felnőttek is.

Jézus tudatosan használja sokszor példaként a gyermekeket. A tanítványok elé állítja őket: ilyennek kellene lenniük. Az önfeledten örülés jézusi érték, amelyről ritkán beszélünk, még ritkábban éljük meg. Pedig mennyire másmilyen lehet akár ez a mai nap is, ha önfeledten tudunk örülni, ujjongani, hálát adni a teremtett világért, benne a pillangókért, csigákért, utakért! Vagy akár azért is, hogy szó szerint vagy átvitt értelemben, de hányszor talpra állított már minket a jóságos Isten! Aki ma is képes megörvendeztetni, és akinek ma is megköszönhetjük azt, ami annyira, de annyira természetesnek tűnik, vagy annak hat, pedig nem az.

Ne zárkózzunk magunkba, hanem merjünk kibújni nem a felelősség alól, de a csigaházunkból! Mert az Isten országa azoké, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Az őszinteségben naprakészek, az önfeledt örömben hitelesek, az Isten dicséretében pedig természetesek. Jézus nem egy szerepre hív meg minket, hanem hogy az ő útján járva, botladozva vagy ugrándozva, de az Atya háza felé haladjunk. Hátrafordulni tilos! Ma is!

*

Uram, emlékezzél meg rólam, akkor is, amikor már én sem emlékszem magamra. Uram, taníts meg örülni, ha azt látod, mű a mosoly és mű a könny. Uram, kérlek, gyere elém, ne kérdezz semmit, ölelj át, és fogadj vissza. Nem azért, mert megérdemlem, hanem mert szeretsz. Tudom, hogy így van. Olyan biztos vagyok benne, mint a kisgyermek a mindennapi első pillangó, első csiga, első út láttán. Ugye indulhatok? Ámen.