Templomunk, gyülekezetünk
A Kispesti evangélikus templom
Története
A kispesti evangélikus egyház Masznyi Sámuel állami tanító
kezdeményezésére 1894-ben, a budapesti magyar egyház
fiókegyházaként alakult meg. Az első istentiszteletet 1895-ben
tartották a Fő utcai állami elemi iskolában. A gyülekezet lelkileg,
és a hívek áldozatkészsége következtében anyagilag is szépen
fejlődött. 1901-ben kaptak földet a községtől templom, paplak és
kántorlak építésére. Az egyházközség 1907-ben önállósult és
missziói lelkészi állomássá, majd 1922-ben önálló anyaegyházzá
alakult. 1918-ban az állami iskolákban betiltották az evangélikus
istentiszteleteket, így az otthontalanná vált gyülekezet előtt a
református testvéregyház nyitotta meg kapuit.
A templom alapkövét 1924. június 9-én tették le, a Sándy Gyula tervei alapján elkészült templomot Raffay Sándor püspök 1927. május 22-én szentelte fel.
1936-ban Sándy Gyula tervei szerint festették ki a templomot. A háborúban komoly sérüléseket szenvedett épületet 1948-ig hozták rendbe, 1984-ben külsőleg renoválták.
Leírása
Sándy Gyula, legtöbb (különösen pestkörnyéki)
evangélikus templom építője e művének stílusában és díszítésében
is a magyaros jelleget hangsúlyozza. A toronyoromzaton végigfutó,
és a homlokzati oldalon emelkedő két kis köralapú lépcsőházrészen
is megjelenő pártázatos díszek a felvidéki reneszánszban oly
kedvelt fallezárásokra emlékeztetnek. Szép a sokablakos toronyház.
Az egyszerű falak síkját lizénák tagolják. Az eperszínű sgraffito
technikával készült díszítés magyaros mintái a torony oromzata
alatti falterületen az ablakok mellett, illetve körülötte jelennek
meg. A bástyák, tornyok az Erős vár szimbólumai.
A főbejárat a karzat alatti kis kápolnán át vezet a téglalap alaprajzú belső térbe. A négyszögű szentélyt a templomtértől félkörös diadalív választja el, ugyanazzal a sgraffito díszítéssel, ami az épület külső részén fut végig. Az oltárkép, Farádi Veres Iza műve, a Gecsemáné kertben imádkozó Jézust ábrázolja.
A templom teljes berendezése eredeti, 1927-ből származik.
Dávid király bizonyságtétele Isten házáról: „Bizony elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján.” (Zsolt 27,5)
Húsvét
Pünkösd
Esküvő után
|
 |
 |
|
||
|
|
 |
|||
|
 |
||||
 |
 |
 |
 |
||
A Kispesti Evangélikus Gyülekezet történetéből
Az 1870-ben megalakult Kispesten az evangélikus gyülekezet szervezkedése 1893-mal vette kezdetét, amikor Masznyi Sámuel, mint állami tanító letelepedett családjával együtt. Érkezése után azonnal megkezdte az evangélikus gyermekek hitoktatását, szorgalmasan fölkutatta a községben szétszórtan élő evangélikusokat és 1894. június 24-én első ízben gyűjtötte össze a híveket a Hunyadi utcai állami iskolába megbeszélésre. Ezen a megbeszélésen részt vett Melis János Budapest-Deák téri segédlelkész is és elhatározták, hogy a Kispesten és a vele szomszédos Szentlőrincen lakó evangélikusok egyházat alapítanak. Már ezen az első megbeszélésen úgy döntöttek, hogy a községtől templom és paplak építésére alkalmas telek adományozását kérik. 1901-ben megérkezett a konkrét igenlő válasz, a fölajánlott terület kijelölésével. Ezzel Kispesten természetben is megvetette lábát a gyülekezet.
1894-ben a budapesti gyülekezettől kérik, hogy fogadja fiókegyházának és lehetősége szerint támogassa közösségünket. Erre még ebben az évben igenlő válasz érkezik. Az első közgyűlést 1895-ben tartották. Ezen a szervező bizottság helyét átvette a megválasztott presbitérium. A gyülekezet az első istentiszteletet 1895 karácsonyának másodnapján tartja meg az akkori Fő utcai állami elemi iskola egyik termében, lelkészi szolgálattal és az első úrvacsoraosztással. A továbbiakban a helyi tanítók vezették az istentiszteleteket és havonta lelkészeket hívtak Pestről. Közben a gyülekezet nagymérvű fejlődésnek indul, melynek nyomán 1907-ben kimondja az egyháztanácsi ülés az önálló lelkészi állás szükségességét, majd ennek nyomán az egyházmegyei közgyűlés is örömmel fogadja a missziói állás szervezését. A kispesti missziói lelkészi állomásnak az első lelkésze Máté Károly volt, akit a kispesti és erzsébetfalvi presbiterek gyűlésén 1907. december 15-én szeretettel és boldogan fogadtak. Megállapították az istentiszteletek idejét és a hitoktatás rendjét is. A megválasztott missziói lelkész beiktatása a gyülekezet nagy örömére 1908. február 2-án történt meg a református templomban. Így most már megindulhatott Isten kegyelméből a rendszeres és teljes gyülekezeti élet, s már csak egy óhaj volt a hívek szívében a szervezés tekintetében: templomot és paplakot építeni. – A megindulástól 13 év telt el és a hívek buzgó imádsága, egyházszeretete, áldozatkészsége és legfőképp a mi Urunk bőséges ajándékaként a szórványból missziói egyház alakult.
Kispest község fejlődésével együtt járt a gyülekezet fejlődése is. A gyárak, üzemek alapításával és megindításával sok új ember telepedik le, köztük evangélikusok is. A növekedés következtében az erzsébetfalvi gyülekezetrész önállósodik, a kispesti rész pedig önálló anyaegyházzá szerveződését tervezgeti 1913-ban. Ebben az időben közösségünknek Kispesten 938 önálló keresettel bíró egyháztagja, a pestszentlőrinci résznek pedig 230 egyháztagja volt.
A gyülekezet növekedésével a gyermekek száma is szaporodott. Kezdetben az állami iskolák evangélikus tanítói végezték a hitoktatást, de nagy örömére szolgált a gyülekezetnek, hogy 1919-től két hitoktató lelkészt is kapott a gyülekezet.
Itt emlékezünk meg arról, hogy miután az evangélikus istentiszteletek tartása 1918 végén az állami iskolákban be lett tiltva, a református testvéregyház az otthontalanná vált gyülekezet előtt megnyitotta templomát és mindaddig, amíg saját templomunk fölépült, ott tartottuk istentiszteleteinket.
A szervezetében kiépülő gyülekezetnek gondja van a lelkigondozás kiterjesztésére is. 1921-ben elhatározzák, hogy a fölépült Wekerle-telepen és a Pestszentlőrincen lakó evangélikus testvérek számára is tartanak istentiszteletet és ezzel ott is megindul az elevenebb egyházi élet. Az egyház szervezésének döntő napja érkezett el a gyülekezet számára 1922. február 2-án. Az ekkor tartott ünnepi közgyűlésen Kaczián János esperes beiktatta az anyásodását megért gyülekezet első lelkészét, mint meghívott rendes lelkészt.
A hivatalába lépő Máté Károly lelkész, Brandtner Pál felügyelővel és az egyház vezetőségével karöltve teljes erejét latba veti az évtizedek óta kitűzött célért: a templom fölépítéséért. Számtalan megbeszélés, sok-sok tanácskozás után, Istenünkbe vetett hitben, bizodalomban, építő egyházszeretetben gazdagon, minden áldozatra készen, de anyagiakban szegényen, a gyülekezet tagjainak nagy örvendezése közepette teszik le a templom alapkövét 1924. június 9-én. Ebben az időben a gyülekezet új munkása, Drenyovszky János, mint hitoktató lelkész is a gyülekezet szolgálatába áll és minden tőle telhetőt elkövet, hogy a gondjaira bízott gyermekek szüleit, a családokat is a templomépítés nagy ügyének szolgálatába állítsa. 1925. augusztusában Istenünk segítségül hívásával megindul a templomépítés. Isten kegyelme hordozta a buzgó gyülekezetet és az áldozatkész vezetőséget, míg eljött az örömünnep napja: a hívek hálaadása közepette 1927. május 22-én Raffay Sándor bányakerületi püspök fölszentelte a kész templomot a mi Urunk szolgálatára.
A templomépítés történetének szomorú fejezete, hogy az építési adósságot a hamarosan bekövetkező infláció miatt a gyülekezet nem tudta kifizetni, így az adósság átvállalása fejében a bazársort és a harangozói lakást Kispest városa a tulajdonába vette. A másik oldalon egy út nyitása miatt vettek el a területből, s végül egy gáznyomás-szabályozó is odakerült a minden oldalról megkisebbített területből. Ezek a tények a gyülekezet működésében máig ható gondokat és kellemetlenségeket okoznak. Mindemellett bízunk abban, hogy a most gyengébb, de reménységünk szerint erősödő gyülekezet rendezni tudja a külső körülményeket is, hogy istentiszteletei és minden alkalma méltó és segítséget jelentő körülmények között folyhasson.
1927-ben a pestszentlőrinci gyülekezetrész önállósodott.
1928-ban a lelkész súlyos betegségbe esett, majd az Úrban elhunyt. Haláláig Kümmerle Ottmár helyettes lelkész szolgál, majd 1929 elejétől Abaffy Gyula lelkész lesz a püspök által kinevezett adminisztrátor. Az utóbbi betegsége miatt 1929 márciusától Nandrássy Elek a helyettes, majd az év végétől a gyülekezet által megválasztott rendes lelkész.
Az egyház lelki életének és szolgálatának megújulása vonalán is sok minden történt. 1934-ben a megújított formájú istentisztelet (új liturgikus rend) mellett a lelkész bejelenti házi istentiszteletek tartását is (mely utóbbi 1950-ben, a helyzetből kifolyólag szűnt meg).
Nemeslelkű adakozások folytán a gyülekezet több földterületet is kap, melyek végül is nem maradhattak az egyház tulajdonában. 1936-ban egy tanítónő a házát hagyja az egyházra, mely átalakítás után azóta is gyülekezeti parókiaként működik. Ha erre a nemes adakozásra nem kerül sor, máig sincs parókiális épülete a gyülekezetnek.
Drenyovszky János és Tomcsányi László volt hosszabb ideig hitoktató lelkész. Előbbi váratlanul elhunyt, utóbbit pedig az iskolák államosítását követően a gyülekezet az újonnan szervezett másodlelkészi állásba hívja meg 1951-ben. Diakonisszák is szolgáltak a gyülekezetben: Szendrey Pálma és Nyári Erzsébet a legismertebbek közülük. 1951-ben a gyülekezet lélekszáma 3.000 fő.
Ezután Bonnyai Sándor lelkész szolgált a gyülekezetben 1959-től 1987-ig, majd nyugdíjazása után még két évig, mint helyettes. 1989-től 2014-ig a gyülekezet lelkésze Széll Bulcsú volt, ettől kezdve Deák László. A gyülekezet lélekszáma jelenleg 400 (népegyházi adat).
Befejezésül hadd álljon itt a gyülekezet történetét áttekintő lelkész néhány sora 1951-ből: „Az egyházközség életének fundamentoma Isten élő kegyelme, gondviselő szeretete. Erre épít a gyülekezet a maga bízó hitével, egyházszeretetével és áldozatkészségével. Végigtekintve az egyházközség egész múltján, élő valóságként áll a figyelmes olvasó előtt a 127. Zsoltár 2. verse: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői”, és Ézsaiás 40,31: „De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” Most pedig Istenben bízó hittel előre nézünk és a gyülekezetért, mindenekért most is így imádkozunk (Zsolt 28,9): „Tartsd meg a Te népedet és áldd meg a Te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!” ”